Zrínyi Miklós 1620-1664

Egy rövid, de tartalmas élet, tele sok tanulsággal. Ez lehet a rövid sommázata a 400 évvel ezelőtt született Zrínyi Miklósnak. A kor, amiben az ember él, meghatározza a gondolatokat, irányt ad az akaratnak.
Zrínyi kora, a „magyar romlás százada”, XVII. század a nagy remények és a nagy csalódások kora, az 1541 óta a török hódítás következtében három részre szakadt Magyarország helyzete megváltoztatásának a lehetőségét hordozta magában.
Európa első Nagy Háborújának, a harmincéves háborúnak (1618-1648) a westfáliai – békének záró pillanata a magyar nemesség számára jelenthette azt, hogy Nyugat-Európa végre elindíthatja török ellenes hadjáratát, lezárulhat az 1606 óta tartó békeidőszak Bécs és Konstantinápoly között és elhozza Kárpát-Medence ismételt integrációját.
A magyar politikai élet új generációja, a harcias politika fiatal támogatói az Eszterházy Miklós nádorsága alatt felnőtt ifjak – Nádasdy Ferenc országbíró, Batthyány Ádám Dunántúl főkapitánya, Forgách Ádám Kassa főkapitánya, Wesselényi Ferenc erdélyi főúr és Zrínyi Miklós horváthországi bán késznek bizonyulnak a nagy feladatra. Úgy tűnik 1652 tavaszán, hogy Lengyelország, Velence és Pápai állam, sőt II. Rákóczi György erdélyi fejedelem is készek a török elleni harcra. Ám Bécs nem vállalja fel a támadást, s a „jó lehetőség” elmulasztása vihart támaszt a magyar politikai életben.
A politizálás új vezére 1653-tól egyértelműen Zrínyi Miklós. Kiváló szellemi és fizikai adottságai a mindössze 8 éves fiút királyi lovászmesterré, 1652-ben már Európa szerteismert katonává emelik. A magyar történelem azon arisztokratái közé tartozik, akik végtelen energiájukkal, a végső célt soha fel nem adva hadakozásaikkal védik a hazát, védik birtokaikat. Zrínyi a jellemét acélozó végvári harcokban egyszerre vált katonává és politikussá. Nagyon sokat olvas, a múltbéli történéseket adoptálja a jelenre.
Ez a céltudatosan olvasó, a korának leggazdagabb birtokosa így vált tudóssá, hazájának legműveltebb főurává. Közel egy éves itályai utazása csak tovább bővíti ismereteit. Mint ember eléggé zárkózott, de további szimpatikus vonása, hogy soha nem élt vissza gazdagságával és hatalmával.
Az európai harmincéves háború le zártával ő is úgy véli: a török kérdésnek eljött az ideje. Érzelmi és politikai előkészítésként 1646-47 telén megírta nagy barokk eposzát, a „Szigeti veszedelmet” Hadtudományi munkáit, a „Tábori tracta” és a „Vitéz hadnagy” írásokat. II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata a török vezetés aktivizálását hozta el 1658-ban. Boros Jenő és Várad török kézre kerülése végre a királyi Magyarországot is mozgásba lendíti. A Porta 1663-ban a királyi Magyarország ellen megindítja hadait.
Zrínyi Miklós készül élete nagy céljára, készül a török elleni háborúra, és készül – ha kell - a halálra. Már áll a legerősebb török dunántúli helyőrséggel, Kanizsával szemben az általa építtetett Zrínyi-újvár. Ám a török nagy vezír Köprülü Ahmed Érsekújvár ellen indul, amit el is foglal. Érsekújvár eleste után egyértelműen Zrínyi Miklós a küzdelem főszereplője, és az 1663/64 tele a Magyar hadtörténelem szép fejezete lett. Célja a nemzetközi összefogás kikényszerítése és az utánpótlásának elvágásával a török haderő további harcra késztetése ezért 1664. január 2-15. között 250 kilométeres lovaglás után – ami önmagában is nagy bravúr –megtámadja a 6 kilométeres hosszú eszéki hidat, azt a tűz martalékává teszi. Ezáltal lehetőség nyílott a török vár Kanizsa ostromára. Bécs a török felmentő sereg közelettére a nyugati határ felé vonulást rendelte el. Így semmisült meg a téli hadjáratba vetett Zrínyi reményei. További csalódását jelentette a keresztények által megnyert szentgotthárdi – ütközetet 1664-ben lezáró szégyenteljes vasvári béke.
Zrínyi Miklósnak az a terve, hogy Magyarország saját erejével változtasson sorsán indította el a magyar rendeket azon gondolatban, hogy királlyá válasszák. Adottságai erre lehetővé tették volna, hasonlóképpen Hunyadi János fiának Mátyásnak nemzeti királlyá választásához hasonlóan, ám a szándék és lehetőség ezúttal nem találkozott.
A kursaneci erdőben 1664. november 18.-án bekövetkezett vadászbalesete lezárta ennek lehetőségét.