Válogatás Az MNM Báthori István Múzeuma képzőművészeti gyűjteményéből

Mácsai István festőművész

(1922 – 2005)

1922. április 5-én született Budapesten, a Terézvárosban. Igen korán kezdett rajzolni. 1945-ben felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. A főiskolán a mestere Bernáth Aurél. Mesterével való kapcsolata feszült viszony volt. Az ifjú festő becsülte mestere ízlését, s igyekezett is minél többet tanulni tőle, de szemléleti kérdésben képtelen volt engedni. A lírikus alkatú mester tanítványának szemléletét túlságosan tárgyszerűnek, földhözragadtnak tartotta, s oldottabb, ,,festőibb” megoldások felé igyekezett irányítani. 1949 őszén Mácsai végül is távozott a főiskoláról. Ettől kezdve a fiatal festő a maga útját járta.

Senkire sem hallgatva, mindent elölről kezdve végezte tanulmányait. Csendéletek, majd arcképek és aktok következtek, mind nagyobb igénnyel. 1950 fordulatot hozott az egész magyar művészeti életben. Ez az új Alkotmány tiszteletére hirdetett pályázat és az ebből rendezett Első Magyar Képzőművészeti Kiállítás éve. Épül a falu és Reggel a gyermekotthonban című képeit kiállították, sőt megvásárolták.,,Diadalmámort éreztem... Véglegesen elhatároztam, hogy mostmár festő leszek és csak ennek fogok élni. Huszonnyolc éves voltam...”

Mácsai István 1950 és 1956 között minden magyar képzőművészeti kiállításon részt vett. Kompozíciói sok elismerést arattak. Két ízben kapott Munkácsy-díjat, 1952- ben és 55-ben.,,Azután: 1956. Egy pillanat alatt összeomlott minden…az eszmék összekavarodtak; az elmúlt esztendőkről kiderült, hogy minden eredményem káprázat volt csupán; ami erény volt, bűn lett, ami bűn volt, erény; mindaz, amit festettem fabatkát sem ér; az egész szocialista realizmus gúnyosan emlegetett ,,szocreál” csupán…”

 Mácsai már 1954-ben elhatározta, hogy tematikán, stíluson egyaránt változtat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a patetikusan drámai hangvétel, a sokalakos kompozíció nem az ő világa. Intimebb, tárgyiasabb piktúrára vágyott. 1957- ben párizsi tanulmányútra ment, keresve tovább festői útját.1959 fordulópont számára. 1959. júliusának közepén ,,egy csendéletben mintha ,,lett volna valami”- írja naplójában. ,,Egyszerű, hatvanszor nyolcvanas kis kép volt; vörös rákok fehér tányéron, asztalka, fehér terítő, borosüveg. Valami sikerült, ami eddig még sosem…De azonnal éreztem: megvan! Az új stílus; az enyém; csak az enyém. Ami dekoratív is, színes is, modern is, realista is; ami egyszerű is, de egyszerűsége mellett helyet ad a részletek iránti szeretetemnek – szóval, benne van mindaz, amire alig tudok szavakat találni.”

A rákos csendéletet követi számos festménye: Apám arcképe, Jani a pólyában, Gyerekjátékok, Pesti utca, Harlekin, Cigányasszonyok, Kaján Tibor portréja. Ezekben a képekben már megjelenik az architektúrának egy olyan újszerű felfogása, amely később elvezeti a festőt az udvarok, gangok megfestéséhez.

Az 1960- ban, a Csók galériában megnyílt első önálló kiállítása feltűnést keltett, de többen kritikusai közül értetlenül álltak a kiállítás képei előtt. Pogány Ö. Gábor azonban megértve a szándékot Mácsai festészetéről így írt: ,,Mácsai István érdeme, hogy a hagyományos értelemben vett reális előadásmódot modernnek nevezhető elemekkel frissíti fel, az ember és környezete pontos megfestését artisztikusan oldja meg. Rendkívül érdekes ötletekkel teszi változatossá, hatásossá kompozícióit s tárgyilagosabb hangvételkor sem mond le a piktúra hangulati értékeiről...köznapi témáit is az ünnepiesség szféráiba emeli…”

Az 1960-as évek elején portréfestészete kiteljesedik. 1961-ben tanulmányútra ment Párizsba és Olaszországba, majd Hollandiába és Angliába, ahol leginkább a flamand és holland mestereket tanulmányozta. Hazatérve A párizsi metró, A firenzei Dóm, a Leány fekete kucsmával, portrék egész sora, majd aPesti fiatalok, Dunaparti Vénusz, a Háború és az Oroszlán jelzik aktivitását. Két másik témakör is véglegessé válik piktúrájában: a városkép és az akt.

1964-65-ben születtek legkarakterisztikusabb arcképei: Vili bácsi portréja, Sikuta Gusztáv, Lajta Edit képmása, és ugyancsak ebben az évben festi meg a Pesti gangot, amely Mácsai festészetének egyik főműve.

Mácsai 1965-ös kiállítása – amelyet ugyancsak a Csók galériában rendezett meg - már egységes.  Nagyobb kritikai visszhangja volt, jobban kiélezte az ellentéteket. Ekkor indul el az a polémia, amely Mácsai munkásságát szinte a mai napig végigkíséri. Lényege, hogy a publikum nagy része lelkesedik érte, mert ,,érthető”, a kritika pedig fanyalog, mert ,,maradi”. (Érdekes dokumentumok a kiállítások vendégkönyvei, melyekben dicséret váltakozik szidalommal, ódai hangnemtől az obszcenitásig.) 

A hatvanas évek végén, amerikai útja után, elképzeléseiben megerősödve dolgozik tovább. A kritika még mindig éretlen. Nehéz helyet találni egy egyéni stílusnak a konzervatív szocreál és az akkorra megerősödő avantgard irányzatai között. Mácsai nem fért bele ugyanis egyetlen skatulyába sem.

A Kortárs Magyar Képzőművészeti Lexikon így ír Mácsai István alkotói tevékenységéről:

Az 50-es, 60-as évek fordulóján festői felfogása keményebbé, szigorúbbá vált: a hiperrealizmussal rokon, annak az Amerika nyugati parti, szimbolikus elemeket felvonultató változatára emlékeztető, de mégis attól teljesen független "kelet-közép-európai hiperrealizmust", egy szociografikus tartalmú, de a mágikus varázslatokra is hajlamos festészetet dolgozott ki. Ennek stíluselemei között megtalálhatók a konstruktivizmus eredményei, az alföldi festészet fogásai, a szürrealizmus szabad asszociációi; ugyanakkor nagyon kötött, gondosan kiegyensúlyozott kompozícióra és megfontolt képi tematikára épül. Pesti gang (1965) c. képe visszafogott színekkel naturalistán festett, egy körfolyosós ház lépcsőajtaját ábrázolja, a gang rácsa mögött szomorúan ülő kutyával. A Látomás (1978) c. alkotásán a hódmezővásárhelyi utcán, a földszintes házak között a pocsolyában áll MargueritaTeresia infánsnő, mögötte egy nyíló udvarkapuban festője, Velázquez. A 80-as, 90-es években Mácsai tovább feszíti kompozíciós rendszerét. A képek a függőleges középvonalhoz képest szimmetrikus fölépítésűek, de a két képfél mégsem szimmetrikus, tartalmi vagy formai ellentét feszül közöttük. Téli vadászatán (1988) Brueghel vadászai kutyáikkal a Szent körút járdájának havában. Az Üröm (1991) címűn, a 10-es országút bal oldalán a korlát mögött néhány KRESZ- és reklámtábla között-fölött jól látszik az erdő, jobboldalt viszont a táblasokaság minden mást eltakar. Ebben az időszakban színskálája a korábbinál még visszafogottabb, majdnem dekoratív. A 90-es évek közepén koloritja élénkebb lesz, sok városrészletet fest közvetlen környezetéről, Újlipótváros utcáiról, hátsó udvarairól, gangjairól (Coca-Cola, 1995; Capriccio c. Carpaccio-persziflázs, 1997). Pályafutása alatt nagyszámú, karakteres és kifejező portrét festett.

Mácsai képei a felületes és az alaposabb szemlélőnek egyaránt tudnak mesélni, ha nem is ugyanazt. Igaz, ,,csupán” portrék, aktok, csendéletek, de lényegük ötletes elrendezettségük, tartalmuk és formájuk szerves egysége, a gondolat, érzés és érzéklet szoros kapcsolata csak alapos elemzéssel tárul fel. Festői világképe finomabban árnyalt annál, mintsem hogy első pillantásra észrevehető lenne.

Csapó György és Szabó György szerzők nyomán

Egyéni kiállítások

1957  Cannes (F)
1960, 1965, 1973  Csók Galéria, Budapest (kat.)
1964  Galerie du Casino, Enghien (B)
1970  Kisfaludi Strobl Terem, Zalaegerszeg
1972  G. Piu Arte, Firenze
1976  Medgyessy Terem, Debrecen
1978  Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
1981  Népszabadság Klub, Budapest

          Báthori István Múzeum, Nyírbátor

          Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
1982  Galerie Rutzmoser, München (kat.)
1983, 1988  Csontváry Galéria, Budapest (kat.)
1984  Breughel G., Amszterdam
1989  Vár Galéria, Veszprém
1992  Vigadó Galéria, Budapest (gyűjt., kat.)
1995  Burg Galerie, Konradsheim (D)
1996  Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét
1997  Újabb képek, Vigadó Galéria, Budapest (kat.)
1999  Újlipótváros, Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest
2000  Bajor Gizi Közösségi Ház, Balatonföldvár
2002  Városi Galéria, Tiszaújváros.
2002  Derkovits Gyula Művelődési Központ
2002, 2004 Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár
2002  Vigadó Galéria

Csoportos kiállítások

1977 Monte-Carlo

1998 ART BUDAPEST HUNGEXPO

1999 Art Budapest 2. Nemzetközi Vásár

2000 Art Budapest 3. Nemzetközi Vásár

2001 Kortárs Magyar Művészet a Körmendi-Csák Gyűjteményben, Tallin

Művek közgyűjteményekben  

Budapest Galéria, Budapest

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár

Báthori István Múzeum, Nyírbátor