Farkas Eszter
1900. június 17- én született Nyírbátorban egy többgyermekes értelmiségi családba. Édesapja járásbíró, nyírbátori tartózkodása idején a Nyírbátor és Vidéke, ill. a szintén nyírbátori Nyírség c. heti lapok főszerkesztője volt.
1912- ben, tizenkét éves korában leesett a hintáról. Sérülése nem látványos, de állandó fájdalmat jelentett, és kihatott későbbi életére. A polgári iskolát Nyírbátorban végezte, rajztanárnője figyelt fel rá, olasz reneszánsz mesterek rajzainak, festményeinek reprodukcióit másoltatta vele. Tanítóképzőbe készült, de az orvosi vizsgálaton gyermekkori sérülése miatt eltanácsolták. Édesapja elvesztése és a háborús viszonyok miatt pénzkereseti forrás után kellett néznie, munkát vállalt a Bóniban, Nyírbátor mezőgazdasági termékeket feldolgozó nagyüzemében.
1917. szeptemberében a család az ő kedvéért Nagybányára költözött, hogy ott a festőiskolában tanulhasson.
1918- tól jegyzik a nagybányai festőiskolában Thorma János növendékeként. A szabad szellemi élet, mesterek, pályatársak nagy hatással voltak rá. Hollósy Simon, Ferenczy Károly a képeivel, Réti István, Iványi Grünwald Béla, a Ferenczy család tagjai : Valér, Béni, Noémi személyesen, az őt Thorma János mellett korrigáló Ziffer Sándor, Bötsög Samu, és a kortársai: Pirk János, Molnár Róza, Plavetz Betty barátságával.
1920-ban Egerben vállalt két gyermek mellett nevelőnői és házvezetői állást. Rendszeres festésre nincs alkalma, de szabadidejében vázlatokat készít, rajzol.
1921. november 17-én visszament Nagybányára, hogy fekvő beteg édesanyját ápolja, s ott vállaljon munkát. Dolgozott Németh Amadé (a későbbi karmester, zenetörténész, szakíró) édesapjának drogériájában, más források arról tudnak, hogy Thorma János ajánlásával Nagybánya polgári iskolájában, majd gimnáziumában rajzott tanított.
1924- ben tűnt fel ismét a neve a Thorma növendékek között. 1924-től már szerepel munkáival a festőiskola alkalmi és csoportos kiállításain. Erre utal Benedek Elekkel való találkozása, aki az irodalmi rendezvényre készített plakátját kérte el tőle.
1928- ban vált meg végleg a festőiskolától és Nagybányától.
1930- ban Budapesten, Szőnyi Istvánnál folytatott tanulmányokat, de a nyarait hosszú időn át a Miskolci Művésztelepen töltötte, Burghardt Rezső és Benkhard Ágost korrektúráit követve.
1932- ben Miskolcon rendezte első önálló kiállítását.
1936- ban Budapesten állított ki kizárólag pasztellképeket.
1937- ben Budapesten a Kossuth Lajos utcai Műterem Galériában nyílt nagysikerű kiállítása (valamennyi képe elkelt), melynek anyagát Iványi Grünwald Béla válogatta össze.
1939- ben római ösztöndíjat nyert, s a „Collegium Hungaricum” vendége lett.
1940- ben a Műterem Galériában újabb műveivel jelentkezett.
1945 után Baján, Szentendrén és a Balaton mellett is dolgozott.
1953- tól a Szinyei Merse Pál Társaság alkotóközösségének tagja volt.
1962- ben az Ernst Múzeumban volt közös kiállítása Suly Angélával.
1968- ban a Báthori István Múzeumban, Nyírbátorban rendezett gyűjteményes kiállítást, majd a TIT Csokonay Klubjában, Debrecenben volt tárlata.
1973- ban a Báthori István Múzeumban, Nyírbátorban rendezett kiállítást.
1978- ban a Báthori István Múzeumban, Nyírbátorban rendezett gyűjteményes kiállítást, hagyatékának nagy részét szülővárosának adományozta.
1979. novemberében szülővárosa, Nyírbátor díszpolgára lett.
1980- ban rádiós portrébeszélgetés készült vele, amely a nyíregyházi helyi adásban és az országos adókon is elhangzott.
1983. december 30-án hunyt el Budapesten. Nyírbátorban helyezték örök nyugalomra.
A bibliográfiát összeállította: Antall István
,,A Báthoriak pénzei”
I.
A Báthori család tagjai közül az első, aki méltóságánál fogva törvényes pénzverési joggal rendelkezett, Báthori István erdélyi fejedelem volt. Lengyel királlyá választása után Erdélybe többé nem tért vissza, de megtartotta továbbra is a fejedelmi méltóságot és az erdélyi ügyre ezután is nagy befolyást gyakorolt.
Erdélyi fejedelemsége idejéből mindössze egyetlen pénzfaj került kiverésre az ő nevével. Ez pedig az aranyforint (1572-1576 évszámokkal), melynek előlapján páncélos vitéz (Szt. László), hátlapon pedig a Madonna képe látható ölében a kis Jézussal és Patrona Hungariae körirattal. Ez az éremkép teljesen azonos az egykorú magyar dukátok éremképével és kétségtelen, hogy nemcsak a külső képre, hanem a pénzlábra is teljes volt az azonosság a magyar aranypénzekkel. Az utóbbiaknál tudvalevőleg 69 darab készült a 23 karát 9 gren finom budai márka aranyból. Az előlapi körirat: MONE. TRANSIL. S. B. D. S. (= Moneta Transilvanica Stephani Bathori de Somlyó).
II.
Báthori István a lengyel királyi trón elfoglalása után testvérét, Kristófot választatta meg erdélyi vajdává, aki hat évig állt az erdélyi kormányzat élén, és 1581. május 27-én hunyt el. Rövid uralma Erdély életének egyik legnyugodtabb és legboldogabb korszaka volt. Nála is túlnyomó az aranypénzek veretése, noha nem kizárólagos, mert jelentkezik némi tallér- és csekély dénárverés is. Veretein az előlapi köriratban kétféle cím olvasható: Így CHR. BATH. DE. SOM. VAIVODA. TRAN-SILVA. ET SIC. COMES (=Chirstophorus Bathori de Somlyó vaivoda Transilvaniae et Siculorum Conmes), vagy MON. TRANSIL. C. B. D. S. (Moneta Transilvaniae Christophori Bathori de Somlyó). Pénzei közül a nagyobb aranypénzek és tallérok nem viselnek verdejegyet, a dukátokon és a dénár bélyeggel vert pénzeken viszont a szebeni címer található.
Báthori Kristóf neje, Bocskai Erzsébet nevére szintén vertek pénzeket 1577-ből. Tízes dukátot (ennek bélyegével ötös dukátot, hármas dukátot és tallérszerű ezüstveretet), továbbá kettős dukátot. Ezeken az előlapi körirat ELIZAB. BOCIKAI. CONSORS. ILL. PRINC. TRANS-SYLVANIAE (=Elizabeth Bocskai Consors Illustrissimi Principis Transsilvaniae). Az éremkép az előlapon a Bocskai család címere, a hátlapon pedig ,,Victrix casta fides” felirat és a köriratban hasonlóképpen az évszámjelzése szerepel. Nem is tekinthetők a veretek igazi forgalmi pénzeknek, hanem inkább emlékpénz jellegű kibocsátások.
III.
Rákóczi Zsigmond 1608. elején történt lemondása után március 5-én a rendek Báthori Gábort emelték a fejedelmi méltóságra. Pénzverése igen gazdagnak, változatosnak tekinthető. A pénzeken előforduló címe legteljesebb formában GABRIEL. D. G. PRIN. TRAN. PAR. REG. HUN. D. ET. SIC. COMES (=Gabriel Dei Gratia Princeps Transsylvaniae Partium Regni Hungariae Dominus et Sicolurum Comes). Esetenként többé- kevésbé rövidített formában (némely rész elhagyásával) tűnik fel ez a címzés. 1612 óta szerepel néha VAL. TRANSAL. (Valachiae Transalpinae) kifejezéssel bővűlt cím is, melyet a Radul vajda elleni 1611-es sikeres küzdelmei után vett fel.
A verdék száma jelentősen szaporodott az ő idejében. Változatlanul első helyen áll Nagybánya de Szeben, Kolozsvár, Gyulafehérvár, és talán Kissleyk(?) is a verőhelyek sorát gazdagítja. Uralkodása alatt aranyak és tallérok többszörösei és részei is kibocsátásra kerültek, de igen gazdagnak és változatosnak tekinthető az aprópénzverése is (dénár, solidus garas, dutka).