A pásztorkodás tárgyai
A Báthori István Múzeum állandó kiállításában elhelyezett só- és rühzsírtartók, juhászkampó, karikásostor, pásztorkészség, kerülőbalta, zsíroskalap, rézcsengők, kolompok, pergők stb. a pásztorkultúra emlékeit őrzik.
A honfoglaló magyarság megélhetését döntő mértékben az állattenyésztésre, a legeltető pásztorkodásra alapozta. A Kárpát-medencében jellegzetes nagyállattartó népként jelentünk meg, ami azt jelenti, hogy elsősorban szarvasmarhát és lovat tenyésztettünk, kisebb mértékben juhot. Az állattartás fontos szerepét a Kárpát-medencében való letelepedés, a földművelés fejlődése után is megőriztük. A lábasjószág együtt legeltetett tömegét, amely egyfajta, sőt gyakran egykorú és egynemű állatokból áll, nyájnak nevezzük. A ló nyája ,,ménes”, a szarvasmarháé ,,gulya, csorda”, a juhé Erdélyben ,,turma”, a disznóé ,,konda, csürhe”. Felügyeletüket, gondozásukat, sőt gyógyításukat is a pásztorok látták el. A nagyobb nyájakat őrző pásztorok vezetője a számadó volt, ennek helyettese az öregbojtár, utána a bojtárok következtek. A pásztorok az év legnagyobb részét a szabadban töltötték, a falu társadalmától távol. Az önellátó, pásztori életforma, a nyáj őrzése, az erdei, mezei élet, a magány kialakította azt az eszközanyagot, amelyre a pásztornak nap mint nap szüksége volt. Használati tárgyaik, dalaik, meséik, hangszereik, táncaik tükrözik kreativitásukat, a természettel való együttélésüket. Maguk készítette tárgyaik sokszor művészi színvonalúak. Jellegzetesek szokásaik, hiedelmeik. A pásztorkodás, mint foglalkozás apáról fiúra szállt.
A pásztorok, attól függően milyen állatra vigyáztak, nevükben, viseletükben különböztek egymástól. Rangsorolásuk aszerint történt, hogy milyen jószágot őriztek. A pásztorszervezet élén rangban elől a gulyások álltak, a gulyáshoz hasonló, de még inkább fölöttük álltak a csikósok, utánuk következtek a pásztorok, s a legkevésbé becsült jószágőrzők a kondások, disznópásztorok voltak. Azokat a pásztorokat, akik csak naponta, reggeltől estig hajtották ki legelni az állatokat, a szilaj (azaz kint, a szabadban élő) pásztorok mögé sorolták be. Így a teheneket őrző csordást és a disznókat őrző csürhést alkalmi munkára fogadta fel a falu.
De mire is szolgáltak a pásztorok tárgyai a mindennapokban? Nézzünk meg néhány tárgyat!
Karikásostor:
Rövid nyelű, kenderkötélből és szíjból font, hosszú sudarú állatterelő eszköz. Csikósok, gulyások, csordások, kondások és csürhések, régebben a juhászok használták. Két részből, a tulajdonképpeni ostorból és a rövid, gyakran díszített nyélből áll. Nevét az ostor több tagból álló nyaki részét összekapcsoló réz- vagy vaskarikákról kapta. A szép ostor a pásztornak nemcsak terelőeszköze, hanem dísze, címere is. A jószágot nem annyira ütik vele, mint inkább pattogtatva, hangos kiáltozással késztetik kellő irányba.
Juhászkampó:
A juhászok jellegzetes pásztorbotja, amelynek az egyik végén fa- vagy ráhelyezett fémkampó van. Terelőeszközül is szolgál, de legfontosabb funkciója a juh kifogása a nyájból.
Rühzsírtartó:
Szaruból készült, alsó végén befenekelt, felső végén fadugóval ellátott, sótartóhoz hasonló edényke. Amíg a juhászok nemcsak őrizték, hanem gyógyították is a birkát, nélkülözhetetlen gyógyszerük volt a rühzsír, ill. rühkenőcs, továbbá a gálickő, amit a rüh ellen és a körömbetegségek gyógyítására használtak. Ezeket leginkább szaruedénykében tartották. Amikor elterjedtek a korszerűbb gyógyszerek, a korábban alkalmazott szerek elvesztették szerepüket, s eltűntek a pásztoréletből.
Báthory - év emlékére
Báthory István lengyel király orosz hadjáratai
Báthory István 1576. május elsején Krakkóban lezajlott királlyá koronázásával feladatai sorában különösen két területre kellett összpontosítania: egyrészt az amúgy is bonyolult hatalmi viszonyokat tükröző, egymással szemben álló belső lengyel erők között egységet teremteni, másrészt a lengyel érdekeket veszélyeztető külső ellenségekkel megvívandó hadjáratok komplex feltételeit megszervezése.
Személyi tulajdonságai, Erdély belső megerősítésében bizonyított eredményei, a fejedelemség haderejének kialakításában tett lépései, politikai taktikája alkalmassá tették a Lengyelországban rá váró feladatok teljesítésére.
A lengyel külpolitikát a XV. században elkezdődött északi területeknek az anyaországba való egyesítése, a Balti -tenger kikötőihez kijutás jellemezte, amit a Nyugat-Európába irányuló egyre növekvő gabona export különösen indokolttá tett. Ez azonban nemzetközi érdek összeütközéssel járt az ugyan csak e célt kitűző, egyre erősödő, birodalomépítő orosz állammal.
A Lengyel Királysághoz 1569-ben, a lublini unió megkötésével immár szorosabban kapcsolódó Litvániával szomszéd országként ellentétbe került a livóniai tengerpart elfoglalására készülő IV. Rettegett Iván orosz cárral. Az orosz támadás már 1572-ben kezdetét vette. A győzelem tétje nem kicsi, hisz azáltal, ha sikerül kijutnia a Balti-tengerre, közvetlen érintkezésbe kerül Nyugat-Európával ezáltal európai hatalommá válhat.
Az orosz expanzió Báthory királlyá koronázása előtt tehát aktivizálta a lengyel politikát, a harcok a térségben elkezdődtek. Csak 1575-ben a két évre megkötött fegyverszünet vet véget a konfliktusnak.
Báthory István tudta, hogy az oroszok elleni hadjárat indítása komoly felkészülést igényel. Az ország erejét és társadalmát mozgósítani szükséges, mindennek a háborús célt kell szolgálnia, mindeközben a nemzetközi kapcsolat rendszert is fel kell készíteni a vállalkozáshoz.
Az oroszok elleni első hadjáratára 1579. július végén került sor. A felvonuló had kitűnő, erejét válogatott erők adták. A mintegy 50000 fős haderőben a 7500 magyar katonaság mellette lengyel lovasság, kozák ezredek, litvánok, németek sorakoztak. Gondot fordított a gyalogságra – főként felszabadított jobbágyok alkotják, kiknek felkészítésében magyar hajdúk vettek részt -, de megszervezi tűzérségét is. A tisztikarban ott látható egykori erdélyi politikai ellenfele, Bekes Gáspár és annak öccse is. Az első hadjárat nagy ütközete a Dvina –folyónál fekvő Polock váránál zajlott. Ha ezt sikerül bevenni, megnyílik az út a belső orosz területek irányába. Az augusztus 29-ei általános rohamban különösen a magyar katonák tüntették ki magukat, majd az újabb támadást követően az oroszvédők
feladták a várat.
Báthory második orosz hadjáratát a lengyel országgyűlés többségének döntésének értelmében a következő évben, 1580. tavaszán indította. A tanulságok levonása után több gyalogos van seregében, s figyelmet fordított az utak karbantartására is. A vilnai gyülekezés után a Moszkva felé vezető úton található Velíkije Luki város elfoglalása a cél. Báthory serege a heves ostromot követően október elején bevette a várat.
IV. Rettegett Iván cár úgy ítélte meg a helyzetet, hogy még nem győzték le, ám Báthory István is jól tudta, hogy a Lengyel Királyság csak egy előnyös békekötés kikényszerítésével erősítheti meg keleti pozícióit. A közvetítő tárgyalások megszakadásával 1581-ben újra a fegyvereké a szó. Ennek a hadjáratnak a megszervezése jóval több nehézséggel járt, hisz a tavasszal összehívott lengyel országgyűlés többsége ekkor már ellenezte a háború folytatását. Először csak egy évi adó kivetését volt hajlandó megszavazni, melynek okai között a nemesség azon félelme keresendő, hogy a király hadisikerei nyomán veszélybe kerülnek jogaik.
A lengyel-orosz tárgyalások megszakadásával és az orosz készülődés hírére mégis elkezdődött a harmadik hadjárat szervezése.
Báthory célja Moszkva elfoglalása, ez azonban az erős pénzhiány miatt nem igazán megvalósítható, így Pszkov város felé indult el serege. Az elővédek augusztus 24-én érik el az 50000 gyalogossal és 7000 lovassal megerősített várost. A lőszerakadozás, a hideg időjárás, a sikertelen rohamok, a lengyel tábor, romló hangulata október második felére megtörik az ostrom lendületét.
XIII. Gergely pápa Possevino jezsuita szerzetes által indított békeközvetítését Báthory és IV. Iván is elfogadta. A november 30-án kezdődött béketárgyalások eredményeként 1582. január 15.-én 10 évre szóló békét kötöttek a felek. A cár lemondott egyrészt Livoniáról, a polocki tartományról és feladta az észt területek elleni támadásait is. Tudomásul kellett vennie, hogy országa kivonult a Balti-tenger partvidékéről.
Báthory István Lengyel király ha nem is fejezte be úgy az oroszok ellen vívott háborúját ahogy szerette volna, küzdelmét IV. Iván cár ellen siker koronázta, mert jó két évszázadra biztosította királysága függetlenségét. Mindeközben nem felejtkezett el a három részre szakított Magyarországról, nagyvonalú külpolitikájának célja nemzetközi szövetség megteremtésével a török kiűzése Európából volt.